"Esztétika - Mi végre?"

Az elmúlt évek során a kiállítások nem csupán az adott művek (re)prezentálását célozták meg, hanem egy ezen túl mutató, meghatározott koncepcióra épülő összefüggésrendszer létrehozását, amelyben a művek már nemcsak önmagukban álló entitásokként, hanem az alkotások között létrejövő kommunikációs hálózat részeiként szerepeltek. Ahogy a hangsúly az alkotásokról a prezentációs mód felé tolódott és tolódik egyre inkább napjainkban is, úgy kezd maga a kiállítás is önálló, érték és jelentéshordozó médiummá válni, és a műalkotások értelmezésének szerves részét képezni. Az új médium megjelenése azonban számos kérdést vet fel, mind a művészek, mind pedig a kiállításokat létrehozó kurátorok szerepkörét illetően.

Előadásom célja, hogy felvázoljam ezeket a kérdéses pontokat, amelyek nem egyszer a művészek és kurátorok között feszülő konfliktusok forrásává is válnak: meddig terjedhet egy kurátor feladatköre, és mikor veszélyezteti a művész pozícióját? A médiumként működő kiállítás tekinthető-e önálló műalkotásnak, ebben az esetben pedig ki töltheti be az alkotó szerepét? Példák segítségével szeretném illusztrálni, hogyan sajátíthatja ki a kiállítás médiumát a művész – a művészi üzenet részét képező hordozóvá téve azt, és milyen módon formálhatja a médiumot a kurátor a műveken túlmutató művészeti eseménnyé. Egyúttal megkísérlek választ keresni arra is, hogyan működhet/ne a kiállítás mindkét szereplő közös médiumaként.