"Esztétika - Mi végre?"

Témaválasztásom Oscar Wilde művére – Dorian Gray arcképe – esett, amely tiszta képet fest az 1800-as évek végén született művészeti irányzatról, a szecesszióról. A mű több értelmezési mód alapján vehető górcső alá.

Ilyen a szubjektum és identitás problémájának vizsgálata, vagy a dekonstruktív olvasati lehetőség, amelyhez a kulcsot a Paul de Man-féle terminus, a kiazmus szolgáltatja. Ezt a műszót javarészt lírai művek elemzése kapcsán veszik számba, de úgy vélem kiválóan alkalmazható egy regényolvasat kialakításában is.

Kutatásom újszerűsége abban áll, hogy bizonyítom e szemlélet létjogosultságát Wilde művében. A kiazmusból fakadóan egy csavarral találjuk szembe magunkat, hiszen gondba kerülünk akkor, ha sort kívánunk keríteni annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy Dorian vagy a portré lelkivilágáról beszélünk-e? Ennek következtében felszámolódik az azonosító-azonosított fogalompár.

Művészet a művészetben, ugyanis egy irodalmi műalkotásban világít rá az író arra, hogy miként gondolkoznak a szecesszióról, milyen annak világa, nyelvezete, képleírása valamint embere.

Munkámban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen úton gondolkozhatunk a szecesszió regényéről.