A Molyneux kérdés igen nagy filozófiatörténeti múlttal rendelkezik, olyan filozófusok foglalkoztak vele, mint Locke, Berkeley, Reid, Leibniz vagy Evans. A kérdést 1688-ban tette fel William Molyneux John Locke-nak és így szól: Tegyük föl, hogy egy ember vakon született, de immár felnőtt, s tapintása megtanította, egy ugyanazon fémből való és nagyjából egyforma nagy kocka, illetve gömb közötti különbség felismerésére, úgyhogy midőn megfogja az egyiket, majd a másikat, meg tudja mondani, melyik a kocka, és melyik a gömb. Tegyük fel azután, hogy a kockát is, a gömböt is egy asztalra helyezzük, a vak ember pedig visszanyeri látását. Quære, hogy látása révén meg tudja-e különböztetni őket egymástól, még mielőtt megtapintaná őket, s meg tudná-e mondani, melyik a gömb, melyik a kocka. A kérdésre adott empirista válaszok többsége nemleges, azonban a különböző szerzők más-más úton jutottak el saját konklúziójukhoz. Ebből adódóan a különböző ismeret-, és észleléselméleti premisszák igencsak eltérnek egymástól. Előadásomban szeretném bemutatni, hogy Locke és Berkeley ellentmondásos premisszái, hogyan vezetnek olyan tarthatatlan következményekhez, amelyektől az elhatárolódás egy konzisztensebb észleléselmélet alapját képezheti.
