Kortárs íróként és magyartanárként is égető szükségét érzem annak, hogy a kortárs irodalom dominánsabban legyen jelen a magyarórákon. Az ELTE PhD-hallgatójaként is ezt a témát kutatom. A posztmodern korában át kell gondolnunk a korábban jól működő módszereket és stratégiákat a tanítási órákon is. A töredékesség és a megismerhetetlenség, az értékrelativitás megnehezíti az irodalomtanárok (és minden pedagógus munkáját), hiszen értéket kell képviselni egy olyan világban, ahol a diákok kevés fogódzót kapnak az értékeket illetően. Az új technikai eszközöknek (facebook, msn) köszönhető, hogy máshogy kell ezekhez a kamaszokhoz szólni, elsősorban a megváltozott koncentrációs képesség miatt, a figyelemzavar miatt. Az így kialakuló identitászavar, értékrelativizmus óriási problémákat generál. A magyartanításban is újításra van szükség, a kortárs irodalom hangsúlyosabb jelenléte véleményem szerint egy a lehetséges újítások közül. A nyelvileg és tematikailag a diákokhoz oly közel álló kortárs irodalom élővé teheti a tárgyat.
Szeptember óta iskolámban, a Jedlik Ányos Gimnáziumban havonta tartok rendhagyó magyarórákat, ahova kortárs szerzőket hívok meg, és velük együtt elemezhetik a diákok a verseket, novellákat. A hétköznapok magyaróráin pedig rendszeresen viszek be kortárs szövegeket, így tapasztalatból mondom, szükség van erre is, mert sokkal közelebb hozza a
diákokhoz az irodalmat, a művészeteket. Ezen tapasztalataimat szeretném megosztani.
